A majdnem kapcsolatok

🖤 Titkod vagyok, amit sosem fogsz elfelejteni...

A történetem vagy, amit soha nem fogok elmesélni... 🖤

Az elérhetetlenség miért olyan vonzó?

Mert soha nem válik unalmassá. Soha nem fogsz annyit kapni belőle amennyit szeretnél, ezért soha nem lesz elég.

Mindig kívánni fogod, mindig vágyni fogsz rá. Egyre többet és többet.

Eközben pedig szépen lassan elveszíted Önmagadat...

Függővé válsz.

Irányíthatóvá válsz teljes mértékben, hiszen bármit megtennél azért, hogy kaphass belőle még és még és még csak egy kicsit... csak egy kicsivel többet.

Alárendelődsz.

Beszorulsz egy helyzetbe hónapokra, évekre, évtizedekre...

Majd szépen lassan ez lesz a szeretet mintád.

Elhiszed, hogy ez a szeretet.

Morzsákat kapsz tőle... annyit mindig, amivel pont nem halsz még éhen. Se többet, se kevesebbet.

Az életed attól függ, hogy neki éppen mihez és hogyan van kedve.

Annyit marad ott veled, amennyit és ahogyan neki kényelmes.

A kapcsolatba nem tesz energiát. Minek? Te teszel eleget és ez pont elég.

Honnan eredhet ez a probléma?

Ha valaki gyermekként érzelmileg elérhetetlen családban nevelkedett fel akkor benne az alakul ki, hogy ez a szeretet.

Ez a minta, ez a normális, ezt érdemled.

Gondolod, táplálod tudat alatt aztán újra megteremted az életben, megint ezt választod...

Mert ezt ismered, ez tűnik biztonságosnak...

Vajon tényleg ez lenne a szeretet, ami boldoggá tesz?

Vajon ez lenne az otthon, a biztonság?

Voltál már ilyen helyzetben?

Keress bizalommal, ha megválaszolatlan kérdéseid vannak. Keressük meg együtt a választ, hogy életed boldog lehessen. ☯️