Ha őszinte vagy azért utasítanak el, ha nem vagy, akkor meg azért.. hol az igazság?
Ha őszinte vagy azért utasítanak el, ha nem vagy őszinte akkor pedig azért... na de hol van az egyensúly a kettő között? Létezik-e egyáltalán?
Tudod Kedvesem, az évek és tapasztalások során megtanultam, hogy tulajdonképpen teljesen mindegy mit teszel, mindig lesz valaki, aki elítél.
Az ítélkezés egy nagyon nehéz energiákkal teli cselekedet. Viszont nagyon könnyű megtenni.
Sokkal nehezebb lenne az embereknek megértően, empatikusan közeledni másokhoz és nem egyből ráhúzni valakire valamit.
Miért? Mert ez egy rossz társadalmi berögződés, és mert tombol az egó és mindenképpen felsőbbrendűnek hisszük általa magunkat, és azt is elhisszük, hogy mert velünk még az a tapasztalás nem történt meg, ezért van jogunk véleményt alkotni.
Aztán lám-lám csak-csak beleesünk abba a gödörbe mi is. De természetesen megmagyarázzuk, hogy az nem ugyanaz!
Nem is!
Mindenkinek más a története, mást hordoz a szívében és a lelkében.
Tudom, sokszor megjártam ezt az utat.
Soha nem tudhatod, hogy akiről véleményt alkotsz ebben a pillanatban, benne mi zajlik, mi sarkalta arra, hogy így beszéljen, így tegyen.
Ha mélyen a szívünkbe nézünk, akkor bizony találunk olyan tulajdonságokat, cselekedeteket, amikre biztosan nem vagyunk büszkék.
Felvállalni meg aztán végképp nem fogjuk, mert pontosan tudjuk, hogy az emberek támadni fognak. De akkoris, ha nem vállaljuk fel.
Akin fogást akarnak találni azon fognak is.
Az igazság az, hogy bármit is teszel legyen az jó vagy kevésbé jó, mindig vállald fel.
Nézz szembe saját magaddal is általa.
Nem baj, ha hibázol, ha megbotlasz, ha elesel...
Csak állj bele. Mert az a tapasztalat is a tiéd, hozzád tartozik, formál téged, erősít, átalakít...
Semmi sem történik véletlen.
De az, hogy mit kezdesz utána a történettel, az a Te felelősséged.
Minden hazugságra fény derül egyszer, de az biztos, hogy sokkal fájdalmasabb lesz.
Talán nem akarod bántani szeretteidet... persze, hogy nem. Nem szándékos.
De fogadd el, hogy Te is lehetsz gyenge, fáradt, hűtlen vagy akármilyen.
Vannak helyzetek, amikor nem tudjuk kontrollálni az érzelmeinket és lehetünk bántóak másokkal.
A cél az, hogy tudatosan rálássunk erre és tudjuk, hogy mi az ok-okozat.
Nálunk is és másoknál is. Így ez kordában tartható. De ha már hibáztunk, akkor tudjunk is szívünkből bocsánatot kérni, dolgozzunk ezen őszintén.
Ezek után végre elengedhetjük az ítélkezést, megérthetjük magunkat és másokat... és ezzel együtt elengedhetjük a haragot, a neheztelést, mert végtére is mindenki esendő és nem az Isten. Nem a magasságos, nem a tökéletes. Még akkor sem, ha azt hiszi magáról.
Az élet mindig igazol, vagy így vagy úgy. 🙂 🙂
Kísérje megértés, fény, szeretet a napjaidat Kedveském! ☯️🤍🎀 a világ legyen egy sokkal jobb hely, add hozzá Önmagad!