Spirituális tanítónak és gyógyítónak lenni nagyon nagy felelősség

Bevezetni azokat, akiket lelkük hangja hív az útra...

Az útra, amely nem mese habbal...

Hatalmas mennyiségű mocskot kell kitakarítani, megfejlődni és meghaladni Önmagunkat, amelyre az életünkben zajló események adnak lehetőséget.

Erre befogadónak kell lenni és nyitottnak, de legfőképpen őszintének lenni elsősorban saját magunkhoz, majd ezáltal pedig mindenki máshoz is.

Időről időre tudatosabbá válunk és képesek vagyunk olyan üzeneteket meglátni, meghallani, amelyek eddig rejtve voltak előttünk.

Az élet egy tapasztalás, tanulási és fejlődési lehetőség.

Vannak, akiket ez az út nem hív ebben az életben és ezzel nincs is semmi gond.

Akiket hív őket tudjuk mi vezetni. Akik kérik a segítségünket.

Mi, akik ugyanúgy járjuk a saját utunkat, ugyanazokkal a dolgokkal küzdünk, ugyanúgy fejlődünk és tanulunk önmagunkról nap mint nap.

Egy spirituális tanító rengeteg olyan eseményen ment át életek során, amelyek különlegesen nehezek. Mindezt azért, hogy tanítani tudjanak és segíteni másoknak azzal, hogy tapasztalatuk van, átélésük és felülemelkedésük a nehéz helyzetekből.

A spirituális világ túlmutat az elménél.

Befogadni ezt csak az képes igazán, akinek dolga van ezzel, aki érzi a hívást, aki érzi, hogy a látszat mögött még nagyon-nagyon sok minden van és aki mindezt megakarja ismerni, tudni akarja a valódi válaszokat, része akar lenni ennek a különleges világnak.

Én is így kezdtem... 🙂

Végtelenül hálás vagyok, hogy ebben az életben IS feladatom itt lenni, ebben a minőségben! 🤍🤍